Latest:
Sapkajelvény történetek

Kategóriák

Legújabb bejegyzések

április 24, 2024Sapkajelvényes lapokA 43-as gyalogezred annak a 17. hadosztálynak volt része, amely a József főherceg által vezényelt VII. hadtest része volt a háború legnehezebb időszakában az olasz fronton. 1915 és 1917 között a Doberdón indított valamennyi olasz támadás (összesen 11) elhárításában részt vettek. A legnagyobb véráldozatot szenvedő ezredek egyike volt. Legénysége javarészt román nemzetiségű volt, A Bánát dél-keleti részéből és Krassó-Szörény vármegyéből származott. Parancsnoksága Karánsebesen, zászlóaljai többsége Fehértemplomban volt elhelyezve. A bejegyzés ötlete a zászlóhoz kapcsolódik. Az ezrednek volt hajtókaszínű zászlójelvénye. Létezett egy levélzáró is, amelyen az ezredezászló volt látható. Kiegészítésként az ezred géppuskás századának a bélyegzőjét láthatjuk egy tábori levelező lapon.   [...] Read more...
április 22, 2024Sapkajelvényes lapokA Monarchia vártüzér ezredei voltak eredetileg a nehéztüzérséget adó egységek. A mozgó hadviselésre tervezett  hadseregeknek nem volt szükségük nehéztüzérségre. A nagy kaliberű lövegek nagy romboló hatását erődítések vagy páncélozott hajók ellen tervezték használni. Az erődök ostromakor számítani lehetett arra, hogy az ostromlók műszaki csapatai védett fedezékeket építenek ki saját védelmükre, amit a nehéz lövegek tudtak rombolni. A két nagy tengeri kikötő védelmére épített erődítményekbe is telepítettek nehéz tüzérséget. A nagyobb kiterjedésű állomáshelyeken erődtüzér ezredek, kisebb erődöknél zászlóaljak állomásoztak. A 6. erődtüzér ezred a Monarchia második legnagyobb erődrendszerét, Komáromot biztosította. A vártüzéreket már 1914-ben kivezényelték a frontokra, ahol nagyon nagy hiány volt tüzérségi eszközökben. Önálló nehéz tüzérség eleinte nem is létezett. A hamar állóháborúvá átalakuló harc szükségessé tette a fedezékek rombolását, távolabb felállított tüzérségi eszközök megsemmisítését. Eleinte ezekre a feladatokra csak az erődtüzérségnek volt megfelelő löveganyaga. Az ezredeket a nagy igényekre tekintettel szétbontották és ütegenként telepítették hadosztályokhoz. A 6-os vártüzérekkel is ez történt. Az ütegeket egyesével vezényelték minden aktív fronton alkalmazták őket. A bejegyzés hátterét adó levelező lap az ezred 18. számú nehéz tarackos ütegéhez tartozó lőszeroszlop bélyegzőjével van ellátva. A jelvény az ezred egyetlen ismert sapkajelvénye a Nagy Háborúból. Mellékelni tudtam még egy levélzárót is. [...] Read more...
április 18, 2024Viselési fotókA hadtestjelvények nem voltak túlságosan ritkák és viselési fotókból is van szép számmal. Ennek a bejegyzésnek az érdekessége az egyszerűségében szép jelvény mellett viselője. Ő nem más, mint dr Pogány Kálmán főhadnagy, a székesfehérvári 19. népfelkelő gyalogezred századparancsnoka. Bölcsészdoktor, civilben a Szépművészeti Múzeum igazgatóőre volt a Nagy Háború előtt. 1919-ben a Művészeti és Múzeumi Direktórium elnöke, a muzeális műkincseket szocializáló bizottság vezetője volt. A 19. népfelkelő gyalogezred 1914-től 1916 februárjáig a szerb hadszintéren, majd az orosz fronton került bevetésre. 1917 augusztusától a háború végéig az olasz harctéren alkalmazták. A 17. (később 127.) népfelkelő gyalogdandárba voltak beosztva, amely pedig az 53. gyaloghadosztály része volt (1918 júniusától 64. hadosztály). Az ezredtörténet részletesen ismerteti a beosztásokat és harceseményeket, de sehol sem említi a VI. hadtestet mint felettes parancsnokságot. A jelvény viselése ezért különös. A fénykép hátán szereplő feljegyzés szerint a kép egy dél-tiroli állás századparancsnoki harcálláspontnál készült. Ez lehetséges lehetne, hiszen az ezred az olasz fronton harcolt, de előbb a Doberdón, majd a Piave középső folyásánál, tehát nem Tirolban. A leírás alapján a 19-es népfelkelők kaposvári VIII. zászlóaljáról lehet szó esetleg. Ez a 19-es ezred népfelkelő hadtápzászlóalja volt eredetileg, de a háború folyamán harci feladatokat ellátó egységgé fejlődött. Parancsnoka Szegfy István nyugalmazott huszárőrnagy volt. 1916 júniusától 1917 szeptemberéig az olasz front Zugna Torta körüli frontszakaszán voltak bevetésben. Ezután Erdélybe vezényelték át, ahonnan 1918 áprilisában kerültek vissza az olasz frontra. Ennek a csapategységnek sem volt kötődése a VI. hadtesthez… [...] Read more...
április 12, 2024Viselési fotókSok bejegyzést találunk az oldalon, amelyek a rohamcsapat tagjait ábrázolják. Általában felszereléssel, sisakkal, gránátokkal, rövid karabéllyal a hátukon látjuk őket. Ez a kép nagyon más. A fiatal hadnagy csak a sisak alapján tekinthető a rohamcsapat tagjának, meg talán a kora miatt. Az érettségizett egyéves önkéntesek tiszti képzésen vettek részt. Előbb még legénységi állományban hadapródként vagy zászlósként kerültek beosztásba, majd később sokan elérték a hadnagyi rendfokozatot. Ez már nagyon a háború vége felé következett, lehettek 20-22 évesek. Legtöbbjükre szakaszparancsnokként a legdurvább operatív feladatok végrehajtását bízták. A képen látható fiatal hadnagy is szinte gyerek még. Az ormótlan utászcsizma a lábán és a sisak is a fején mintha nem az ő testméretére lenne szabva. Ami viszont leginkább szembeötlő és tragikus a képen, az a tekintet. Fiatal fejjel borzasztó sokkokon mehetett keresztül, mint a rohamcsapat parancsnoka. A távolba révedő tekintetről egyszer írtam már itt. Ez a kép még szomorúbb, hiszen rendkívül fiatal ember szenvedéseit tükrözi. A bejegyzéshez a sisak kapcsán töltöttem fel azt az általános rohamjelvényt, amelynek a sisak a fő motívuma. De szerepel rajta a borzalmakat kifejező koponya és lábszárcsont is. [...] Read more...
április 10, 2024Sapkajelvényes lapokA Császár-ezred. Általában az egyes számmal jelölt egységeket (gyalogezred, huszárezred, stb) az uralkodóról nevezték el, illetve az uralkodó volt az ezred tulajdonosa. Így volt ez az 1. közös gyalogezred esetében is. Ezt mutatja a nyitóképen látható sapkajelvény, amelyen 1. Ferenc József patrióta portréja mellé vésték az ezredszámot. Ilyen vésések más jelvényeken is előfordultak. Pl. II. Vilmos császár portréja mellé az IR 34 vésés került. Ezek a jelvények nem egyedi készítések voltak, nagy példányszámban állították elő ezeket is. Az 1. gyalogezred Sziléziában volt otthon, parancsnoksága Troppau városában. A legénység túlnyomóan német anyanyelvűekből állt. 15 % volt cseh. 1715-ben alapították, birodalmi német gyalogezredként. a Nagy Háború idejéig részt vett minden jelentősebb fegyveres konfliktusban, ahol Ausztria hadat viselt. A bejegyzésben látható levélzáró 1866 június 27-ét említi Trautenau helynévvel. Az egyetlen csata, melyet az osztrákok nyertek a porosz-osztrák háborúban. Nem találtam közvetlen említést, de minden bizonnyal az ezred itt kitüntette magát, és ez lett az ezred emléknapja. A Nagy Háborúban az I. hadtestbe tartoztak az 5. hadosztály részeként. Az orosz fronton hol a 7. hadsereghez, hol a 3. hadsereghez tartozott a hadosztály. 1918 nyarán kerültek az olasz frontra, a Dolomitokba. Az ezred rokkantjait és árváit támogató segélyalap sapkajelvényét is bemutatom. [...] Read more...
április 5, 2024FegyverzetA Monarchia haditengerészete gyors tempóban fejlődött az 1880-as évektől kezdve. Az erőfeszítések eredményeként a világ hatodik legnagyobb hadiflottája jött létre. Ennek elsődleges célja az Adria védelme, a dalmát tengerpart biztosítása volt. De távoli helyeken is megjelentek a Monarchia hadihajói, így például Kínában a boxerlázadás idején. A haditechnika fejlesztésében is részt vettek az osztrák és magyar mérnökök. Több újítás is származott tőlük. Ekkor zajlott a nagy csatahajó építési láz. A dreadnoughtok, modern, nagy tűzerejű csatahajók minden ország haditengerészeti fejlesztésének középpontjában álltak. Természetesen a britek, franciák és németek vitték el a pálmát ebből a szempontból is, de külön „háziverseny” folyt Olaszország és a Monarchia között is. Csaknem azonos időben jelentkezett mindkét ország egy fontos újítással, amit aztán a XX. század második feléig, a csatahajók alkonyáig minden hajóépítő nemzet átvett. A csatahajók építése során fontos szempont volt a hajókon elhelyezett lövegek optimális elhelyezése. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy mind oldalirányban, mind előre és hátra megfelelő, maximális tűzerővel kellett rendelkeznie a hajónak. A nagy kaliberű hajóágyúkat forgatható lövegtornyokban helyezték el kettesével, később hármasával. Általában négy lövegtorony kapott helyet a hajókon. A hajóorron és taton elhelyezett tornyoknak három irányban volt kilövési lehetőségük. A hajó oldalán vagy a hajó középvonalán középen elhelyezett tornyoknak viszont csak korlátozottan volt kilövésük. Előre és hátra tüzeléskor ezeket a tornyokat nem lehetett használni. Erre a problémára jelentett megoldást a hajóorron és taton egymás mögött elhelyezett két-két lövegtorony. Ezek közül a hátsó magasabb volt és az elülső torony fölött tudott tüzelni. Így mindkét toronynak három irányban volt kilövése. A hajótüzérségnek ez az elhelyezése a később épült csatahajók mindegyikén alkalmazásra került. A Monarchia első ilyen új rendszerű csatahajója az SMS Tegetthoff volt, amelyről a négy egységből álló hajóosztályt elnevezték. Az Arkanzas cég gyártotta az SMS Szent István feliratú sapkajelvényt. Ez a hajó a negyedik, utolsó egysége volt a hajóosztálynak, jórészt magyarországi üzemekben épült. A nyitóképen ez a hajó látható, a fedélzeten felsorakozott legénységgel. Jól látszik a tat két hatalmas lövegtornya. A jelvényen viszont jól láthatóan nem ez a hajó szerepel, hanem egy korábban épített Erzherzog osztályú csatahajó. A nyitókép eredeti fotója mellett egy hangulatos képeslapot is mellékeltem. [...] Read more...
április 3, 2024Viselési fotókMinden szempontból szabálytalan bejegyzés következik. A fotón nincsen sapkajelvény, csak egy húsvéti üdvözlet. De már elmúlt a húsvét, miért akkor ez a kép? És hogyan kapcsolódik a jelvényhez? Megfejtés: a köpönyeg. Persze az igazi ok a párosításra az, hogy a kép is különleges, meg a jelvény is szép. A 83. nyugat-magyarországi gyalogezred karakteres jelvénye. A „vazs-megyei” bakák ezrede volt a 83-as, parancsnoksága Szombathelyen volt. Érdekesség, hogy a környező burgenlandi területek német anyanyelvű lakossága is őrzi az ezred emlékét. Van hagyományőrző csoportjuk is. [...] Read more...
április 1, 2024HadinaplóAz első ammani csata döntő fontosságú volt a Török Birodalom sorsára nézve Palesztínában. A Gáza és Beersheba környékén 1917 decemberében áttörést elérő brit egyiptomi hadsereget Palesztínában sikerült a szövetséges csapatoknak megakasztaniuk. A front ekkor Jerikó és Jeruzsálem közelében húzódott, a Jordán folyó nyugati partján. A britek a Jordánon átkelve próbálták kiterjeszteni támadásukat keleti irányba, elfoglalva Ammant és a Hedzsász vasút palesztínai szakaszát. Amman 48 km-re volt a frontvonaltól. A meglepetésszerű támadás első fázisában a briteknek sikerült elfoglalniuk Es Salt helyőrségét. Március végén elérték Ammant, ahol elszánt védelembe ütköztek. A helyőrséget a szövetségeseknek sikerült megerősíteniük. Ide csoportosították a Monarchia térségben lévő tüzér egységét, a von Marno hegyi tarackos osztályt is. A védelemben erősítésként odavezényelt kétezer fős német gyalogsági egység is részt vett. A csatában komoly szerepet kapott mindkét oldalon a légierő is. A britek a Jordánon kialakított hídfőbe vonultak vissza. Április végén a britek felújították támadásukat Es Salt és Amman irányában. Arab szabadcsapatok vezetésével lovasságot tudtak a Jordán mentén védekező szövetséges csapatok hátába juttatni. Es Salt ismét elesett, az itt állomásozó frontparancsnokság kis híján fogságba került. A két tűz közé szorult védők között volt a von Marno tarackos osztály is, amely ekkor komoly veszteségeket szenvedett el. Az ellenség által elfoglalt ágyúkat a legénységnek ellentámadással közelharcban kellett visszaszereznie. A helyzetet sebtében odavezényelt török lovasság mentette meg. A támadások egyik célja az utánpótlás szállítása szempontjából fontos Hedzsász vasútvonal megszállása volt. Ez a Nagy Háború előtt és alatt készült keskeny nyomtávú vasút Damaszkusz és Medina között húzódott és érintette Ammant. A nyitóképen a vasútvonal egyik szakasza látható Amman közelében. A Nagy Háború végeztével ez a vasútvonal elveszítette jelentőségét. A Török Birodalom arábiai és közel-keleti területein francia és brit megszállási övezeteket alakítottak ki. A protektorátusokba helyi hadurak, törzsfők klánjait tették meg uralkodónak, akik korábban gyakran egymással is harcoltak. Így hát nem csoda, hogy a sokféle utódállamot összekötő vasútvonalat nem volt érdekük fenntartani. Amman környékén ma is sok korabeli vasúti szerelvény és mozdony található. Ezek egy részét felújították és ma turista látványosságként mutogatják. Az 1918 tavaszán zajlott Jordán menti harc a török haderő utolsó jelentősebb sikerének bizonyult. A bejegyzéshez mellékelt jelvény egy Anglia-ellenes patrióta jelvény. Ilyenekből is viszonylag sokféle készült, amelyeken a Központi Hatalmak zászlói adnak színpompás hátteret. [...] Read more...
március 30, 2024Háborús propagandaKellemes Húsvéti Ünnepet kívánok minden tisztelt olvasómnak! [...] Read more...
március 26, 2024Különleges egységekA Nagy Háború kitörésekor már működő repülőszázad állomáshelye Krakkó volt. A háború során előbb a szerb frontra telepítették át, ahol Kevevára volt a bázisuk, majd Vinkovci. A balkáni hadműveletek befejezése után Galíciába, Podhajceba vezényelték, majd ismét Krakkóba. A légierő 1917 júliusi átszervezése során az addig elsősorban felderítő feladatokat kapott századot vadász századdá szervezték át. Az Oroszországgal 1918 márciusában megkötött békeszerződést követően a század a még aktív olasz frontra került, Borgoba. Részt vettek az 1918 júniusi Piave-offenzívában. A háború befejezése után feloszlatták. A század első parancsnoka Adolf Heyrowski volt, akiről korábban írtam már itt. A későbbi ász századparancsnok ennek az egységnek a kötelékében két légigyőzelmet ért el. A század szép sapkajelvénye a szerb és az orosz fronton való működésüket említi a babérkoszorúra helyezett két pajzs feliratain. [...] Read more...

Legújabb kommentek

Kiemelt bejegyzések

Fedezzen fel új történeteket minden nap

április 24, 2024A 43-as gyalogezred annak a 17. hadosztálynak volt része, amely a József főherceg által vezényelt VII. hadtest része volt a háború legnehezebb időszakában az olasz fronton. 1915 és 1917 között a Doberdón indított valamennyi olasz támadás (összesen 11) elhárításában részt vettek. A legnagyobb véráldozatot szenvedő ezredek egyike volt. Legénysége javarészt román nemzetiségű volt, A Bánát dél-keleti részéből és Krassó-Szörény vármegyéből származott. Parancsnoksága Karánsebesen, zászlóaljai többsége Fehértemplomban volt elhelyezve. A bejegyzés ötlete a zászlóhoz kapcsolódik. Az ezrednek volt hajtókaszínű zászlójelvénye. Létezett egy levélzáró is, amelyen az ezredezászló volt látható. Kiegészítésként az ezred géppuskás századának a bélyegzőjét láthatjuk egy tábori levelező lapon.   [...] Read more...
április 22, 2024A Monarchia vártüzér ezredei voltak eredetileg a nehéztüzérséget adó egységek. A mozgó hadviselésre tervezett  hadseregeknek nem volt szükségük nehéztüzérségre. A nagy kaliberű lövegek nagy romboló hatását erődítések vagy páncélozott hajók ellen tervezték használni. Az erődök ostromakor számítani lehetett arra, hogy az ostromlók műszaki csapatai védett fedezékeket építenek ki saját védelmükre, amit a nehéz lövegek tudtak rombolni. A két nagy tengeri kikötő védelmére épített erődítményekbe is telepítettek nehéz tüzérséget. A nagyobb kiterjedésű állomáshelyeken erődtüzér ezredek, kisebb erődöknél zászlóaljak állomásoztak. A 6. erődtüzér ezred a Monarchia második legnagyobb erődrendszerét, Komáromot biztosította. A vártüzéreket már 1914-ben kivezényelték a frontokra, ahol nagyon nagy hiány volt tüzérségi eszközökben. Önálló nehéz tüzérség eleinte nem is létezett. A hamar állóháborúvá átalakuló harc szükségessé tette a fedezékek rombolását, távolabb felállított tüzérségi eszközök megsemmisítését. Eleinte ezekre a feladatokra csak az erődtüzérségnek volt megfelelő löveganyaga. Az ezredeket a nagy igényekre tekintettel szétbontották és ütegenként telepítették hadosztályokhoz. A 6-os vártüzérekkel is ez történt. Az ütegeket egyesével vezényelték minden aktív fronton alkalmazták őket. A bejegyzés hátterét adó levelező lap az ezred 18. számú nehéz tarackos ütegéhez tartozó lőszeroszlop bélyegzőjével van ellátva. A jelvény az ezred egyetlen ismert sapkajelvénye a Nagy Háborúból. Mellékelni tudtam még egy levélzárót is. [...] Read more...
április 18, 2024A hadtestjelvények nem voltak túlságosan ritkák és viselési fotókból is van szép számmal. Ennek a bejegyzésnek az érdekessége az egyszerűségében szép jelvény mellett viselője. Ő nem más, mint dr Pogány Kálmán főhadnagy, a székesfehérvári 19. népfelkelő gyalogezred századparancsnoka. Bölcsészdoktor, civilben a Szépművészeti Múzeum igazgatóőre volt a Nagy Háború előtt. 1919-ben a Művészeti és Múzeumi Direktórium elnöke, a muzeális műkincseket szocializáló bizottság vezetője volt. A 19. népfelkelő gyalogezred 1914-től 1916 februárjáig a szerb hadszintéren, majd az orosz fronton került bevetésre. 1917 augusztusától a háború végéig az olasz harctéren alkalmazták. A 17. (később 127.) népfelkelő gyalogdandárba voltak beosztva, amely pedig az 53. gyaloghadosztály része volt (1918 júniusától 64. hadosztály). Az ezredtörténet részletesen ismerteti a beosztásokat és harceseményeket, de sehol sem említi a VI. hadtestet mint felettes parancsnokságot. A jelvény viselése ezért különös. A fénykép hátán szereplő feljegyzés szerint a kép egy dél-tiroli állás századparancsnoki harcálláspontnál készült. Ez lehetséges lehetne, hiszen az ezred az olasz fronton harcolt, de előbb a Doberdón, majd a Piave középső folyásánál, tehát nem Tirolban. A leírás alapján a 19-es népfelkelők kaposvári VIII. zászlóaljáról lehet szó esetleg. Ez a 19-es ezred népfelkelő hadtápzászlóalja volt eredetileg, de a háború folyamán harci feladatokat ellátó egységgé fejlődött. Parancsnoka Szegfy István nyugalmazott huszárőrnagy volt. 1916 júniusától 1917 szeptemberéig az olasz front Zugna Torta körüli frontszakaszán voltak bevetésben. Ezután Erdélybe vezényelték át, ahonnan 1918 áprilisában kerültek vissza az olasz frontra. Ennek a csapategységnek sem volt kötődése a VI. hadtesthez… [...] Read more...
április 12, 2024Sok bejegyzést találunk az oldalon, amelyek a rohamcsapat tagjait ábrázolják. Általában felszereléssel, sisakkal, gránátokkal, rövid karabéllyal a hátukon látjuk őket. Ez a kép nagyon más. A fiatal hadnagy csak a sisak alapján tekinthető a rohamcsapat tagjának, meg talán a kora miatt. Az érettségizett egyéves önkéntesek tiszti képzésen vettek részt. Előbb még legénységi állományban hadapródként vagy zászlósként kerültek beosztásba, majd később sokan elérték a hadnagyi rendfokozatot. Ez már nagyon a háború vége felé következett, lehettek 20-22 évesek. Legtöbbjükre szakaszparancsnokként a legdurvább operatív feladatok végrehajtását bízták. A képen látható fiatal hadnagy is szinte gyerek még. Az ormótlan utászcsizma a lábán és a sisak is a fején mintha nem az ő testméretére lenne szabva. Ami viszont leginkább szembeötlő és tragikus a képen, az a tekintet. Fiatal fejjel borzasztó sokkokon mehetett keresztül, mint a rohamcsapat parancsnoka. A távolba révedő tekintetről egyszer írtam már itt. Ez a kép még szomorúbb, hiszen rendkívül fiatal ember szenvedéseit tükrözi. A bejegyzéshez a sisak kapcsán töltöttem fel azt az általános rohamjelvényt, amelynek a sisak a fő motívuma. De szerepel rajta a borzalmakat kifejező koponya és lábszárcsont is. [...] Read more...
április 10, 2024A Császár-ezred. Általában az egyes számmal jelölt egységeket (gyalogezred, huszárezred, stb) az uralkodóról nevezték el, illetve az uralkodó volt az ezred tulajdonosa. Így volt ez az 1. közös gyalogezred esetében is. Ezt mutatja a nyitóképen látható sapkajelvény, amelyen 1. Ferenc József patrióta portréja mellé vésték az ezredszámot. Ilyen vésések más jelvényeken is előfordultak. Pl. II. Vilmos császár portréja mellé az IR 34 vésés került. Ezek a jelvények nem egyedi készítések voltak, nagy példányszámban állították elő ezeket is. Az 1. gyalogezred Sziléziában volt otthon, parancsnoksága Troppau városában. A legénység túlnyomóan német anyanyelvűekből állt. 15 % volt cseh. 1715-ben alapították, birodalmi német gyalogezredként. a Nagy Háború idejéig részt vett minden jelentősebb fegyveres konfliktusban, ahol Ausztria hadat viselt. A bejegyzésben látható levélzáró 1866 június 27-ét említi Trautenau helynévvel. Az egyetlen csata, melyet az osztrákok nyertek a porosz-osztrák háborúban. Nem találtam közvetlen említést, de minden bizonnyal az ezred itt kitüntette magát, és ez lett az ezred emléknapja. A Nagy Háborúban az I. hadtestbe tartoztak az 5. hadosztály részeként. Az orosz fronton hol a 7. hadsereghez, hol a 3. hadsereghez tartozott a hadosztály. 1918 nyarán kerültek az olasz frontra, a Dolomitokba. Az ezred rokkantjait és árváit támogató segélyalap sapkajelvényét is bemutatom. [...] Read more...
április 3, 2024Minden szempontból szabálytalan bejegyzés következik. A fotón nincsen sapkajelvény, csak egy húsvéti üdvözlet. De már elmúlt a húsvét, miért akkor ez a kép? És hogyan kapcsolódik a jelvényhez? Megfejtés: a köpönyeg. Persze az igazi ok a párosításra az, hogy a kép is különleges, meg a jelvény is szép. A 83. nyugat-magyarországi gyalogezred karakteres jelvénye. A „vazs-megyei” bakák ezrede volt a 83-as, parancsnoksága Szombathelyen volt. Érdekesség, hogy a környező burgenlandi területek német anyanyelvű lakossága is őrzi az ezred emlékét. Van hagyományőrző csoportjuk is. [...] Read more...
április 1, 2024Az első ammani csata döntő fontosságú volt a Török Birodalom sorsára nézve Palesztínában. A Gáza és Beersheba környékén 1917 decemberében áttörést elérő brit egyiptomi hadsereget Palesztínában sikerült a szövetséges csapatoknak megakasztaniuk. A front ekkor Jerikó és Jeruzsálem közelében húzódott, a Jordán folyó nyugati partján. A britek a Jordánon átkelve próbálták kiterjeszteni támadásukat keleti irányba, elfoglalva Ammant és a Hedzsász vasút palesztínai szakaszát. Amman 48 km-re volt a frontvonaltól. A meglepetésszerű támadás első fázisában a briteknek sikerült elfoglalniuk Es Salt helyőrségét. Március végén elérték Ammant, ahol elszánt védelembe ütköztek. A helyőrséget a szövetségeseknek sikerült megerősíteniük. Ide csoportosították a Monarchia térségben lévő tüzér egységét, a von Marno hegyi tarackos osztályt is. A védelemben erősítésként odavezényelt kétezer fős német gyalogsági egység is részt vett. A csatában komoly szerepet kapott mindkét oldalon a légierő is. A britek a Jordánon kialakított hídfőbe vonultak vissza. Április végén a britek felújították támadásukat Es Salt és Amman irányában. Arab szabadcsapatok vezetésével lovasságot tudtak a Jordán mentén védekező szövetséges csapatok hátába juttatni. Es Salt ismét elesett, az itt állomásozó frontparancsnokság kis híján fogságba került. A két tűz közé szorult védők között volt a von Marno tarackos osztály is, amely ekkor komoly veszteségeket szenvedett el. Az ellenség által elfoglalt ágyúkat a legénységnek ellentámadással közelharcban kellett visszaszereznie. A helyzetet sebtében odavezényelt török lovasság mentette meg. A támadások egyik célja az utánpótlás szállítása szempontjából fontos Hedzsász vasútvonal megszállása volt. Ez a Nagy Háború előtt és alatt készült keskeny nyomtávú vasút Damaszkusz és Medina között húzódott és érintette Ammant. A nyitóképen a vasútvonal egyik szakasza látható Amman közelében. A Nagy Háború végeztével ez a vasútvonal elveszítette jelentőségét. A Török Birodalom arábiai és közel-keleti területein francia és brit megszállási övezeteket alakítottak ki. A protektorátusokba helyi hadurak, törzsfők klánjait tették meg uralkodónak, akik korábban gyakran egymással is harcoltak. Így hát nem csoda, hogy a sokféle utódállamot összekötő vasútvonalat nem volt érdekük fenntartani. Amman környékén ma is sok korabeli vasúti szerelvény és mozdony található. Ezek egy részét felújították és ma turista látványosságként mutogatják. Az 1918 tavaszán zajlott Jordán menti harc a török haderő utolsó jelentősebb sikerének bizonyult. A bejegyzéshez mellékelt jelvény egy Anglia-ellenes patrióta jelvény. Ilyenekből is viszonylag sokféle készült, amelyeken a Központi Hatalmak zászlói adnak színpompás hátteret. [...] Read more...
március 19, 2024Több vadász zászlóalj szerepelt már a bejegyzésekben, gyakran a tábori sapkára tűzött számozott kis kürt volt a téma. Ezen a kiváló viselési képen is a kis kürt látható, ezúttal az 5. vadász zászlóalj parancsnokának, Carl Pöschek alezredesnek a csákóján. Mivel a kiskürtökből már többet is bemutattam, ehhez a bejegyzéshez most az egység lemezjelvényét mellékelem. Az 5-ös vadászokat morva-vadászoknak is hívták, hiszen Morvaország északi részéről kapták a legénységet, és az egység parancsnoksága Olmützben települt. Igazi soknemzetiségű egység volt, természetesen német vezényleti nyelvvel, mint minden kuk csapategységnél. De az állományban nagyjából egyenlő arányban voltak osztrákok, csehek és lengyelek. A 6. hadosztályba voltak besorolva a III. hadtestben. 1916 márciusáig az orosz fronton, ezt követően az olasz fronton kerültek bevetésre, Tirolban. [...] Read more...
március 17, 2024A 6. lövész ezredről egy alkalommal már volt szó egy bejegyzésben (itt). A 21. hadosztályba tartozó ezred állománya a Szudétavidékről származott. Az ezred parancsnoksága Eger városában volt. Az ezredet zömmel az orosz fronton vetették be különböző hadtestek alárendeltségében. A korábbi bejegyzésben egy olyan tábori levelező lapot mutattam be, amelyen a város körvonalai és a város címere volt látható. A címer motívuma egy kisebb patrióta jelvényen is megjelent. A címer a most közölt lapon és jelvényen is látható, középen fent. Mellette balról itt is a város látképe, jobbra egy épület (talán a parancsnokság épülete?) látszik. A fő motívum a nagyméretű hatos szám, amelyet két hatalmas tölgy lombkoronájában helyezett el a tervező. A szalag felirata: „A mindig acélos hatosoknak!” Mint látható, az ezred sapkajelvénye plakett formában is létezett. Ezt ábrázolja a levelező lapon közölt fotó. [...] Read more...
március 14, 2024Az Isonzó-hadsereg jelvényét már többször is láthattuk a bejegyzések között. Az egyik leggyakoribb és legnépszerűbb jelvény volt a Nagy Háború folyamán. A ma is fellelhető példányok száma alapján ítélve több tízezer példányt gyárthatott le belőle a bécsi Hermann cég 1917 és 1918 folyamán (ekkor nevezték el a korábbi 5. hadsereget Isonzó-hadseregnek). Vélhetőleg kapacitásait nagyjából ez a jelvény lekötötte, hiszen nem nagyon ismerünk más jelvényt ettől a gyártótól. Az ismételt tárgyalást nem csak a nagy darabszám indokolja, bár a gyakori megjelenés fotókon, képeslapokon ezzel is összefüggött. Most egy szép viselési fotót mutatok be, ahol három jelvényt is látunk a tábori sapkán. A kép 1918-as dátumozású, tehát az Isonzó-hadsereg jelvénye lehet a legfrisebb jelvény a három közül. Ott van viszont a „Balkanstreitkräfte” jelvény is, az uralkodó portréjával. A hadsereg 1915 közepéig a balkáni hadszintéren harcolt. Onnan vezényelték át az olasz frontra. A harmadik jelvény egy gyopár. Nehezen kivehető, hogy a gyopár jobb alsó részén milyen kiegészítő táblácska van felrögzítve. Ezt a gyopár alapot ugyanis többféle jelvény készítéséhez is használták. Én úgy látom, mintha a 15. hegyi dandár pajzs alakú kiegészítője lenne ott, de ebben nem vagyok biztos. Minden esetre mutatom, mire gondolok. [...] Read more...
március 12, 2024Egy szép és különleges viselési fotó a bejegyzés témája. A képen látható tizedes a bécsi 24. lövész ezred jelvényét viseli. Három különlegességet is láthatunk. 1. A Nagy Háború fotóanyagában a kabinetfotók csak elvétve szerepelnek, sokkal jellemzőbb volt a harctéren alkalmazható amatőr fotografálás, vagy a csapatokhoz rendelt fotós, aki viszont általában képeslapokat készített a helyszíni képekből. 2. A jelvény viselése a zubbonyzseben ritkább, mint a sapkán. A zubbonyzsebre általában nagyobb méretű és súlyú jelvényeket tűztek, mint amilyen a 24-es lövészek jelvénye. 3. A jelvény maga is különlegesség, rendkívül ritka, fotókon meg különösen is az. A 24-es bécsi lövészezred a 13. lövész hadosztályba tartozott végig a háború folyamán. 1917 augusztusáig a keleti fronton szolgáltak különböző hadtestekben. Ekkor vezényelték át a hadosztályt az olasz frontra, ahol szintén több helyen vetették be őket, elsősorban Tirolban és Karintiában. A Piave-offenzívában a Montello elfoglalására vetették be őket és nagy veszteségeket szenvedtek el. [...] Read more...
március 10, 2024Az Arkanzas cég sok másik jelvénykészítőhöz hasonlóan rohamjelkvényeket is készített. Ezek többsége általános rohamjelvény volt. Néhány esetben viszont meghatározott rohamcsapatok részére is készített a cég jelvényt, amelyen szerepelt a megrendelő megnevezése is. Két hasonló, nagyon különös formájú kerek jelvényt is gyártott, az egyik a 39. hadosztály rohamzászlóalja, a másik a 216. honvéd gyalogdandár roham-félzászlóalja számára készült. Nem csak a forma hasonló, de a téma is: a csontvázként ábrázolt kaszás Halál a rohamistákkal együtt támad az ellenségre. A 216. dandárba tartozott a 17. népfelkelő gyalogezred, amely egy századnyi rohamkatonát adott a félzászlóaljnak. A dandár hosszú ideig Erdély határait védte, éppen abban az időszakban, amikor a rhamcsapatok szervezése, felfejlesztése a legnagyobb lendülettel zajlott. Ebben az időszakban készült a nyitóképet adó fénykép. Ennek hátán a felirat adja tudtunkra, hogy a 216. roham félzászlóalj 17-es népfelkelő századának altisztjei láthatók a képen. A kép a rohamtanfolyamon készült Bálványoson, a Székelyföld szívében. A fotót és a jelvényt a viselési fotók közé soroltam, bár a jelvény a fotón nem szerepel. A különleges jelvényt viszont szerettem volna bemutatni, így született ez a bejegyzés. Viselési képként legfeljebb csak a rohamsisakok használata értelmezhető. [...] Read more...
március 2, 2024Az osztrák-magyar csapatok számára ez a hónap viszonylag kevés harci cselekménnyel telt el. A szokásos lövészárok-harc, felderítő vállalkozások természetesen tovább folytak az olasz fronton és Erdély határain is. Itt ekkor már az újjászervezett és az antant segítségével felszerelt román csapatok tértek vissza, miután az oroszok hazamentek. A legnagyobb változás éppen ez volt, továbbra is: az orosz összeomlás és az orosz birodalom megszállása. A birodalom szétesése a területén élő nemzetiségek önrendelkezésének felerősödésével járt együtt. Ukrajna mellett Fehér-Oroszország, a balti népek és Finnország is levált az egykori Orosz Brodalom testéről. Zűrzavaros volt a helyzet a Kaukázusban, ahol a kevert népesség egymás ellen is harcolt. A Központi Hatalmak számára legnagyobb jelentősége az önálló Ukrajna megalakulásának volt. A széteső birodalom kommunista vezetői az utolsó pillanatban megkötötték a békeszerződést Breszt-Litovszkban. Ezt a békeszerződést a megalakult ukrán állam is elfogadta. Az Ukrajnában is előre törő szövetségesek által támogatva az ukránok március elején kiűzték a bolsevik orosz kormányzat csapatait Kijevből. Az ukrán állam a Központi Hatalmak megszállása alatt maradt a háború befejezéséig. Az ezt követő polgárháborúban területe ismét csatatérré vált. Még az 1920-as, jövőbeli államhatárok kijelöléséért vívott  orosz-lengyel háború is jórészt itt zajlott. De ez egy másik történet. Ukrajna függetlensége az ezt támogató hatalmak vereségével a háború végén megpecsételődött. Ezeknek az eseményeknek a megörökítése egyrészt a már korábban is bemutatott fegyverszüneti illetve béke jelvényekkel történt meg. Kapcsolhatóak az eseményekhez az ukrán csapatok különféle jelvényei is. Ezekből is mutattam már be egyet. Ehhez a bejegyzéshez a breszt-litovszki békekötést ünneplő jelvényt és egy újabb ukrán jelvényt csatoltam. [...] Read more...
február 27, 2024Horvát nemzetiségű sorezred volt, amely a legénységét Karlovac környékéről kapta. A IV. zászlóalja és a stáb ebben a városban működött. A háború kitörése előtt Péterváradon volt a parancsnokság, majd 1914-ben költözött Temesvárra. A XIII. hadtestbe illetve a 7. hadosztályba voltak beosztva. A beosztás már a háború elején megváltozott, az ezred a 28. hadosztály kötelékébe került. 1916 végétől pedig az 5. hegyi dandárban harcolt. A jelvényen látható felirat az 1916-os tiroli offenzívában való részvételt hirdeti. Ekkor az ezred a Hétközség-fennsík peremén lévő olasz erődrendszer leküzdésében vett részt. Ők foglalták el a Costesin erődöt a Verena hegyen. Ezt követően is az olasz fronton szolgáltak az 5. hadseregben, melyet 1917-től neveztek el Isonzó-hadseregnek. [...] Read more...
február 19, 2024Híres, önkéntesekből álló csapat volt. Windischgrätz Lajos herceg szervezte a román betörés után. 1916-ban és 1917-ben 13 hónapig önálló egységként működtek. Részt vettek 1917 március 8-án a Magyaros tető ellen indított rohamvállalkozásban. A különítményt a frontszakasz német parancsnoka von Seeckt tábornok rendelte a 39. honvéd hadosztályhoz megerősítésként. 1917 folyamán a különítmény ebbe a hadosztályba olvadt be. A tigris jelvény az egység ismertetőjele volt. A parancsnok készíttette a harcosai számára. A herceg felesége tervezte férje kedvelt elnevezése alapján: a csapat katonái voltak az ő tigrisei. Marton Alajos készítette a jelvényt Budapesten. [...] Read more...
február 14, 2024A 38-as kecskeméti gyalogezredről többször is volt szó ezen az oldalon oldalon (itt és itt). A bejegyzések nem csak az alakulat történetére vonatkoztak, hanem a különleges sapkajelvényre is. Azt már leírtam, hogy a rohamsisak forma ellenére ez a jelvény nem a rohamcsapat jelvénye volt. Erre utal az is, hogy az ezred történetét leíró kötet borítóját is ennek a jelvénynek a képe díszíti. Most egy újabb apró bizonyítékot mutatok be: az ezred számára készült levélzárót. Ez szintén a sisakos jelvény képét viseli. A levélzáró bélyeg Csiszér Gábor gyűjteményéből származik. Hogy kicsit mégis összezavarjam az olvasót, a nyitó képen egy olyan képeslapot látunk, amelyet az ezred rohamszázadától írtak. A Nagy Háború elején ezeket még vadászegységnek (Jagdkommando) nevezték. A bejegyzéshez csatolt jelvény a leggyakoribb változat, mind méret, mind szín szerint. A jelvénynek volt némileg kisebb méretű változata is, amit ezüstből készítettek. Ez a nagyobb, ezüstözött változat az ezredszám fekete tűzzománc rajta. Az ezüstözést azért kell hangsúlyozni, mert létezett olyan változat is, amely ugyanilyen méretű, tűzzománcos, de a jelvénytest a tombak alapanyag, ezüstözés nélkül. [...] Read more...
február 13, 2024A hegyi tüzérség mint fegyvernem a hegyi hadosztályok mellé volt rendelve. Hegyi ágyúk és tarackok a kisebb űrméretű eszközök közé tartoztak. Az eszközöket szét lehetett szerelni, és akár lovakra málházva de még a tüzérek hátán is szállíthatók voltak. Mindez természetesen azért, hogy a nehéz hegyi terepen is mozgathatók legyenek. De hegyi tüzérekből állt a Szentföldre küldött tüzér kontingens is. Nyilván a sivatagi viszonyokat sem tételezték kedvezőnek ahhoz, hogy hagyományos fegyverzetet küldjenek oda. Ilyenek persze voltak ott, de a von Marno tüzér osztály összeállításakor a nehézségekkel számoltak inkább. A 7. hegyi tüzér ezred jelvényén olvasható csatahelyek is mind a Nagy Háború hegyi terepeit idézik Albániától Olaszországig. A jelvényt az Arkanzas cég készítette. Érdekessége, hogy kétféle változata ismert. Az egyik a nyitóképen látható 7. hegyi tüzér ezrednek címzett jelvény. Létezett ugyanakkor számozatlan változat is, amit a szövegtörzsbe illesztettem be. Itt a számozás helye üresen maradt: ki-ki a saját egysége számát véshette be, ha akarta. A képeslap a számozott példányt mutatja. Csiszér Gábor barátom gyűjteményéből származik. Érdekessége, hogy nem a csatahelyek neveit jegyzi, hanem egy hegyi ágyút ábrázol a kezelőkkel. Tehát nem pontosan olyan, mint a jelvény. [...] Read more...
február 10, 2024Nem egyszerű ennek a hónapnak a kiemelkedő eseményeiről úgy írni, hogy ahhoz sapkajelvényt is sikerüljön társítani. A Központi Hatalmak és Oroszország között a fegyverszüneti tárgyalások megszakadtak, így az orosz területek megszállása tovább folytatódott. Kétségkívül ez volt a legnagyobb horderejű esemény. A bolsevik csapatokat lekötötte a politikai hatlom megszilárdítása, nem maradt erejük az ellenálláshoz. Egy hét alatt a német és osztrák-magyar csapatok elfoglalták a Baltikum, Fehéroroszország és Ukrajna legnagyobb részét. Az orosz tevékenység jobbára csak kármentésre és menekülésre korlátozódott. A Balti Flotta egységeit sikerült visszavonni Petrográd (Szentpétervár) mellé, de a Fekete-tengeri Flotta Odesszában ragadt. Az előretörő Központi Hatalmak az ukrán állam képviselőivel külön tárgyalásokat folytattak, és a németek által megszállt balti államok is deklarálták függetlenségüket. A súlyos helyzetre tekintettel a bolsevik Oroszország kapitulált. Az elcsendesülő keleti front és a béke ábrázolásai megjelennek a sapkajelvényeken. Sok más jelvényt nem lehet ehhez az eseményhez kötni, hiszen nem voltak emlékezetes, győztes vagy veszteségteljes csaták egyik egység életében sem. Az előretörés jóformán puskalövés nélkül ment végbe. A Monarchia fegyveres erői Ukrajna déli részét tartották megszállás alatt, Odessza kikötőjével. A kikötőben a Monarchia dunai flottillájának az egységei állomásoztak, monitorok, őrhajók. Ezek mind a Fekete-tengeren át jöttek, miután lehajóztak a Dunán. A bejegyzéshez mellékelt képen az egyik monitor és annak legénysége látható a kikötőben. A jelvény egy ritkább békejelvény. [...] Read more...
február 8, 2024A Grác város óratornya a város egyik ismertető jegye. Az eredete a 13. századra nyúlik vissza, amikor a várhegyen az első erődítmény megjelent. Első említése 1265-ből való. A toronyba az első óraszerkezetet 1569-ben építették be. Az óraszerkezet fölötti fa folyosó tűz figyelő volt. Az óra mutatói mögött a számlap öt méter átmérőjű. Érdekesség, hogy a nagy mutató itt az órákat, a kismutató a perceket jelöli. Grác fontos adminisztratív és katonai központ volt. Ma is a stájer tartomány fővárosa. A legfontosabb dél-ausztriai város. A Nagy Háború idején hadosztály és hadtestparancsnokság is működött a városban. Az óratoronnyal díszített jelvény a 6. hadosztályé. A hadosztályba a Nagy Háború elején a 7. és a 17. gyalogezred, a 2. bosnyák ezred és több vadász zászlóalj volt beosztva. [...] Read more...
február 6, 2024Az egyik legismertebb, legnépszerűbb hadosztály és jelvény a magyar gyűjtők körében. A népszerűségnek több oka is van. Egyrészt ez a hadosztály fogta össze Erdély magyar anyanyelvű honvéd gyalogezredeit (a 32-es dési ezredet leszámítva). Másrészt a hadosztály jelvénye Zutt Richárd svájci származású éremművész magas minőségű alkotása. Zutt 1912 és 1925 között Magyarországon alkotott, 1921-ig a budapesti Iparművészeti Iskola ötvös szakosztályának volt a vezetője. Alkotásai rendkívül karakteres egyéni stílusban készültek a korban divatos szecessziós jegyekkel. Sapkajelvényeket csak néhány esetben készített, annál több emlékplakettet és díjérmet. A 38. hadosztály általában véve a keleti fronton került bevetésre, jobbára a német déli hadsereg kötelékébe sorolva. 1918-ban rendfenntartóként működtek egy ideig, majd az olasz frontra kerültek. [...] Read more...
január 28, 2024Ebben a hónapban a legjelentősebb események a felbomlóban lévő Orosz Birodalom területén történtek. Az előző hónapban kezdődött béketárgyalások a Központi Hatalmakkal tovább folytatódtak. Eközben nagy területek nyilvánították ki függetlenségüket. A hatalomra került bolsevik kormány elismerte a finn nép önrendelkezését. A magát szintén önálló nemzetnek kikiáltó Ukrajnával viszont folyamatos konfliktusban állt. Ukrajna nagy területei, termőföldje, bányakincsei és kikötői túlságosan fontosak voltak ahhoz, hogy az oroszokat képviselő bármilyen kormány könnyen lemondjon róla. Igaz, a béketárgyalások végén a szovjeteknek át kellett engedniük ezt a területet a győztes hatalmaknak 1918 márciusában. Addig is, amíg ez a kérdés eldőlt, a szovjet kormány katonai konfliktusban állt a január 20-án kikiáltott, független Ukrán Népköztársasággal. Január folyamán több helyen is harcokra került sor. A bejegyzéshez használt kép a független Ukrajnát kikiáltó tömegről készült Kievben. A blogban Nagy Háborús jelvényeket mutatok be, így ebben az esetben is. A jelvények persze nem a rövid életű független Ukrajnához kötődnek, hanem a Monarchia seregében harcoló ukrán önkéntesekhez. A lengyelekhez hasonlóan volt ugyanis egy ukrán légió is, amelynek szintén több sapkajelvénye is ismert. A bejegyzésben a leggyakrabban előforduló darabot mutatom be, amely Ukrajna védőszentjét, a mennyei seregek vezetőjét, Mihály arkangyalt ábrázolja középpontjában. [...] Read more...
január 27, 2024Zágrábi, horvát nemzetiségű vadász zászlóalj volt. A 25. hadosztály két dandárjában (49. és 50.) szerepelt 1918-ig. A hadosztály a 2. hadseregben harcolt Galíciában. 1917-ben egy ideig a XV. hadtest közvetlen alárendeltségébe tartozott az olasz fronton. Ezután Csehországban kapott rendfenntartó feladatot. 1918-ban került vissza a zászlóalj az olasz frontra. A bejegyzésben bemutatott jelvény az egység gyakrabban előforduló jelvénye. Volt egy ennél nagyobb, részben a horvát vörös-fehér sakktábla motívummal díszített zománcos változat is. Érdekesség, hogy a tábori levelező lapon a jelvényt zöld háttérrel mutatták be. Ilyen zöld jelvényt még nem láttam, lehet, hogy csak tervezték egy színes (zománcos) változat elkészítését. [...] Read more...
január 24, 2024Régi álmom volt ezt a fantasztikusan szép kék árnyalatú zománcos jelvényt megszerezni. Amikor sikerült, szokás szerint tudni szerettem volna, hogy mi látható a jelvényen és mire vonatkozik a felirat. Évekig nem jártam sikerrel. De ahogy szaporodik a felhőbe vitt adat- és ismeret állomány, egyre jobb esélyekkel lehet nyomozni régen félbehagyott témákat is. Így a Sveta Maria jelvény kérdéseit is. A hegy, a szlovénnek hangzó név mindig is az Isonzó front felé terelte a figyelmemet. Még a papíralapú világban beszereztem egy korabeli, részletes térképet, amit órákon, napokon át tanulmányoztam, de nem találtam rajta a Sveta Maria feliratot. A ligetes domboldal leginkább az Isonzó Görz és Tolmein közötti szakaszára utalt. Északabbra már a magashegyi terep (Krn), délre meg a síkabb Karszt nem illett a képbe. A Nagy Háború blogon többször is szerepelt a visszaemlékezésekben a Sveta Maria név, de sajnos a visszaemlékezők nem ezen a terepszakaszon voltak, csak emlegették a nevet, hogy onnan húzódott a front az Isonzó melletti hegygerincekre fel. Egyre jobban szűkült a kutatás a Tolmein környéki hídfőre. Néhány napja aztán megjött az áttörés, mert megtaláltam a neten a nyitó oldalon látható képet. A felirat szerint az előtérben jobbra a Sveta Maria látható. De mi a Sveta Maria? A domb vagy a rajta álló templom? Térképemen sehol nem volt ilyen név, és a gugli különféle térképeit is hiába böngésztem a mai földrajzi nevek között sem volt meg. Ekkor megint csak a jó öreg papíralapú forrásokhoz fordultam. Igyekeztem olyan gyalogezredet találni, amely a hídfőben harcolt. A terepszakaszt a 15. hegyi dandár tartotta megszállva. Ennek egyik zászlóalja volt a II/34-es. Végre, a 34-es ezredtörténetben megtaláltam a szükséges információt: a zászlóalj az Isonzó hídjától indulva, a kiürített Woltschach mellett elhaladva a hídfőben található két magaslat oldalában foglalt el védőállást. A mellékelt térképrészlet a kötetből származik. Fent az Isonzó hidat jelöltem be, jobbra lent St Luzia település látható, ahol szintén volt egy híd. Balra a síkságot szegélyező hegyvonulaton voltak az olasz állások. Középen látjuk a Sveta Maria nevet. A kötet szerint ez a hegyen álló kis templomot jelölte, de róla nevezték el az egész magaslatot is. A fotó és a modern kép is a hídfőben délebbre álló, magasabb hegy tetejéről készült. Északi irányban előbb a Sveta Maria hegy és a templom látszik (Sveta Maria na Mengore). Mögötte folyik az Isonzó, aelynek a túlsó partján már a nagyobb hegyek indulnak: a Vodil, a sokat ostromolt Mrzli Vrh, majd a Sleme nyereg fölött a Krn tömb következik. A leírások szerint a hídfő ellen főleg csak tűzérségi tevékenység folyt, a nagy gyalogtámadások a Krn környékére összpontosultak. Az 1917-es nagy ellentámadás viszont a hídfőből indult ki. [...] Read more...
január 22, 2024Hummel Gyula őrnagy a 2 honvéd gyalogezred állományában szerepel az 1917-es és 1918-as sematizmusban is. 1915 november 1-től őrnagy. Kitüntetései: Vaskorona Rend 3.o. (1918-ban kapta), Katonai Érdemkereszt 3. o., Signum Laudis ezüst és bronz fokozat, KCsK, Hadiérem, Jubileumi érem. De hogyan került ő a 310. honvéd gyalogezredbe? A bejegyzés pontosan emiatt a kérdés miatt izgalmas. Ismeretes, hogy a 23. honvéd gyaloghadosztály 1915 márciusában Przemysl ostromát követően orosz fogságba esett. A 2. gyulai honvéd gyalogezredre is ez a sors várt. A hadosztályt és ezredeit nem állították fel újra a későbbiekben sem. Maradék állományukból (káderükből) és a hadkiegészítési területükön később felállított menetezredekből újabb honvéd ezredeket és hadosztályokat állítottak fel (jellemzően például az 51. honvéd hadosztályt). A 2. honvéd gyalogezred állományába tartozó Hummel őrnagy az 1915 októberében felállított 310. honvéd gyalogezedhez került beosztásra. Mint az őrnagy által írott levelező lap mutatja, 1916 februárjában a gyalogezred 2. zászlóaljánál volt (feltehetőleg zászlóaljparancsnok). A lapot hitvesének címezte Gyulára, a 2. honvéd gyalogezred székhelyére. További érdekesség, hogy a 2. honvéd gyalogezrednek készült olyan sapkajelvénye, amely 1916 év végi csatahelyet említ (Predeal). Ez Hummel őrnagy története után már érthetőbbé válik. A 310-esek ugyan nem vettek részt ebben a hadműveletben, de a 305. honvéd gyalogezred igen. Ebbe az ezredbe is kerültek volt 2-es honvédek. Vagyis, a fogságba került és harcos alakulatként újjá nem szervezett ezredek pótlásait a frissen felállított 305-313 sorszámú honvéd gyalogezredekbe vegyesen osztották be. Így kerülhettek 2-es honvédek a 305. és a 310. honvéd gyalogezredbe is. Így lett Hummel őrnagy a 310. ezred tisztje és így lettek mások a magát Predealnál kitüntető 305-ös ezred katonái. Ami valójában izgalmas ebben, az a nyilvántartás: a háború végi sematizmusban még mindig szerepel a 2. honvéd gyalogezred. Hummel őrnagy ennek az állományába tartozik, csak vezénylésen van a 310. ezrednél. [...] Read more...
január 18, 2024A lengyel vezényleti nyelvű csapatokat már 1914-ben felállította a Monarchia hadvezetése. Minderre rögtön azután sor került, amikor a lengyel önigazgatást később potenciálisan államformálást célul kitűző politikusok, vezetők 1914 augusztusában elhatározták, hogy a központi hatalmakat támogatva, Oroszország ellen harcolva vesznek részt a Nagy Háborúban. A Lengyel Légió nagyságrendileg hadosztálynyi katonai erőt képviselt. Galícia lengyel lakosságát emellett természetesen a Monarchia szokásos hadszervezetébe tagoltan is mozgósították a közös és a Landwehr csapatokba. A Lengyel Légió történetéről korábban írtam már itt. Ebben a bejegyzésben a Légió legismertebb, általános sapkajelvényét mutatom be két tábori levelező lap segítségével. A lengyel sas alatt látható mezőben kétféle betű is szerepelt, de van olyan jelvény is, amelyen a mező üres. Nem tudtam még rájönni, hogy a jelvényeken szereplő eltérő betűk (L, S) mit jelentenek. [...] Read more...
január 12, 2024A tengeralattjárókról többször is írtam már (itt és itt). Nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy megérezze az ember, milyen félelmetes, veszélyes és nagy kihívás volt egy búvárhajón szolgálni. A legénység minden bizonnyal kalandvágyó fiatalemberekből állt, mint az a hajós, aki ezen a viselési fotón látható. A bejegyzéshez mellékelt sapkajelvény a búvárhajók tevékenységét mutatja be. Ez elsősorban a kereskedelmi forgalom zavarása volt a Nagy Háború idején. A felszíni hadihajókkal inkább csak véletlenszerűen találkoztak. Szerintem azért is, mert a forgalmas hajózási útvonalakra vezényelték őket, általánosságban és nem pontos akcióterv szerint mozogtak. „Szabad vadászat” lehetett a mottójuk. Őrájuk persze vadásztak vízfelszínről és levegőből is. [...] Read more...
január 10, 2024Galíciai ezred volt a 95-ös. Parancsnoksága Lembergben volt elhelyezve, állományát Czortków környékéről kapta. A 11. hadtest egyik ezrede volt. A források 1914 utolsó béke hadrendje szerint a hadtesten belül 30. hadosztályhoz sorolják. Kisebb zavart okoz, hogy a háború folyamán már a hadtest másik hadosztályába, a 11.-be tartozik. Egyes ezredek vagy dandárok magasabb egységbeli beosztása változhatott, nem sűrűn, de előfordult ilyen. A 95. gyalogezredről röviden írtam már itt. Most egy újabb viselési fotót töltök fel, illetve a rokkantalap sapkajelvényével díszített tábori levelező lapot. [...] Read more...
január 5, 2024A hadtestet a Monarchia nagy 1916-os tiroli offenzívája számára hozták létre a 44. lövész hadosztályból és a császárlövész hadosztályból. 1916 őszén a román betörés elhárítására vezényelték, de ekkor az összetétele is megváltozott: a 37. és a 72. hadosztályok voltak benne. 1917 folyamán is gyakran változtak a hadtestbe rendelt csapatok, de a hadtest Erdélyben maradt az 1. hadseregben. 1918 márciusában került vissza Tirolba, amikor a 3. lovas- és az 56. lövész hadosztályok voltak az állományában. Ekkor a 10. hadsereg kötelékébe tartoztak. Mindennek a hadosztályhoz kapcsolható jelvények és levélzáró szempontjából van jelentősége. A hadtest ismert, szép négyszögletes jelvénye az 1916-os évszámmal a tiroli offenzíva idején készülhetett. A motívum is erre utal: Tirolt pajzsával védő sisakos, páncélos harcos. A levélzáró viszont már inkább 1918-as motívum: főbb vonásaiban nagyon emlékeztet a 10. hadsereg ismert sasos jelvényére, amit bemutattam már (itt). A bejegyzéshez a hadtestjelvényre emlékeztető képeslapot mellékeltem. Ezen is középkori páncélos vitézek láthatók az ellenséget megszemélyesítő sokfejű sárkánnyal. [...] Read more...
január 4, 2024Ismét olyan tábori levelező lapot mutatok be, amin egy gyalogezred jelvénye a díszítő motívum. A 306. honvéd gyalogezred tevékenységét már többször említettem (itt és itt). A 202. gyalogdandárba volt beosztva. Testvérezrede a 307. A dandárt a keleti fronton, főként Bukovinában vetették be. Ismert a Toporutz-Rarancze környéki harcokban elért teljesítménye, illetve a Dorna-Vatra térségében folytatott harcaik. A szegedi Fogadalmi Templom falán elhelyezett emléktáblán sok más egység mellett a 306-os ezred neve is látható. Az 1915-ben felállított ezred Magyarország több régiójából is kapott kiegészítést, így Szeged környékéről is. A jelvény többféle változatban is készült. A levelező lapon az ovális alakú zománcozott jelvény látható. Létezett olyan változat is, amely inkább szögletes alakú volt és a 306-os ezredszám mögül nem a rohamozó katona lépett előre, hanem ott a magyar kiscímer volt látható. Mindkét jelvényen az ezred nótájának refrénjéből vett részlet olvasható: „Piszkáld ki!”. Az ovális jelvény a Fáklya Műipari Vállalat a másik jelvény Berger Márkus műhelyében készült. [...] Read more...
december 26, 2023Az uralkodó portréja már 1914 év vége felé engedélyezett sapkajelvényként viselhető volt a tábori sapka bal oldalán. Akkor ez még természetesen 1. Ferenc Józsefnek a Marschall cég által gyártott portréjára vonatkozott. 1917-től megjelent a korábbihoz teljesen hasonló stílusú, de Károly császárt és királyt ábrázoló jelvény. A viselési fotó egy a nagyon sok közül, amelyiken nagyon jól, felismerhetően látszik az uralkodói portré. A bejegyzéshez csatolt sapkajelvény viszont meglehetősen ritka, a jelvény babérkoszorúja aranyszínű lakkozást kapott. [...] Read more...